Emlékszem az éhezésre
kis szobában furcsa városban
a sötétítők lehúzva, klasszikus
zenét hallgatva
fiatal voltam, a fiatalság fájdalma éleződött
legbelül,
mert nem volt más mentségem mint bujkálni
amíg lehetett- -
nem önsajnálatból de rémülten lehetôségeim határát súrolva:
próbáltam veletek összekapcsolódni.
az öreg zeneszerzők – Mozart, Bach, Beethoven,
Brahms voltak egyedül akik beszéltek hozzám és
mind halottak voltak.
végül, éhesen és leverten kellett
lemennem az utcára meghallgatásokra
rosszul-fizető és monoton
munkákért
idegen emberekkel asztalok mögött
szemtelen és arctalan emberekkel
akik elvennék az óráimat
csesszék meg
lebrunyálni valók.
most szerkesztőknek olvasóknak és kritikusoknak
dolgozok
de még mindig együtt lógok és iszok
Mozarttal, Bachhal, Brahmsszal, és Bee-vel
pár haverrel
pár emberrel
néha nem is kell más csak hogy képes légy folytatni
a halottak
csörgését a falakból
amik bezártak ide minket.
